A kisóceán zenekar 2022-ben tűnt fel a magyar alter vizén. Idén kiadták pisztácia című első nagylemezüket, felléptek számos budapesti klub színpadán és a Fishing on Orfű lineup-jába is bekerültek. Most a Lépjünk a holdra zenekarral közös A38 Hajós koncertjük előtt kérdezzük a zenekar tagjait, hogy kiderítsük hogyan kiket is rejt a nem létező földrajzi fogalom.
Mesélnétek egy kicsit arról, hogy hogyan indultatok, hogyan alakult ki a formáció?
Valahogy úgy 3 óra lehetett, amikor valahogy úgy négyen adogattunk egymásnak egy telefont egy házibuli utolsó felvonásában, és mutogattuk, hogy éppen miket is hallgatunk. Itt derült ki, hogy a házigazda ismeri az egyik általam akkoriban széthallgatott zenekar dobosát, Proszenyák Ábelt. Talán még aznap felkerestem, amiből olyan összhang alakult ki, hogy a pisztácia nagylemezünk első dala, a március, nagyjából már az első közös próba végére megvolt. Nyilván dob-gitár viszonylatban, nyilván abban is kontúrozatlanul, de megvolt.
Ahogy alakultak az ötletek, úgy alakult a csapat is; előbb baráti ajánlásra Lits Benét hívtuk át billentyűzni, majd Ulicska Áron csatlakozott hozzánk basszusgitáron. Szinte mindannyian más stílusokból érkezve igyekeztünk hozzáadni valamit a közös zenéhez, aminek az eredménye a pisztácia zenei alapjai lettek. A teljes kisóceán-formáció 2022-ben állt össze, amikor kiegészültünk Gyarmati Dettivel, aki szintén új stílusjegyeket hozott magával. Egy évvel később Benét Nagy Soma váltotta a billentyűs poszton, hogy közösen fogjunk hozzá a következő nagylemezhez, amin jelenleg is dolgozunk.
Honnan jött a zenekar neve?
Egyszer majd biztos, hogy kitalálunk valami menő, eredeti, néhol mosolygós, néhol szomorkodós történetet hozzá, de egyelőre annyi az őszinte válaszunk, hogy ‘lett’. Gyakran előjön, hogy amúgy a Kiscsillagnak van egy ilyen című dala (A kis óceán), ami miatt idén Orfűn említésre is kerültünk. Az igazság az, hogy mindannyian azután találkoztunk már csak a dallal, hogy a saját csapatunkat elkereszteltük, így elárulhatjuk, hogy nem szándékos a hasonlóság, bármennyire is imádjuk, amiket csinálnak.
Kiből, milyen zenekarokból nyeritek az inspirációt? Kik vannak hatással rátok?
Kicsit olyanok vagyunk, mint a halmazos matematika feladat, mert alapvetően mindannyian más előadókat, más stílusokat hallgatunk, és inkább az a gyakori, hogy két tag között tudunk metszetet találni, minthogy mindannyian meg tudnánk nevezni valami nagy közöset. Ha ömleszteni kellene, akkor szeretjük az európai jazzet, az amerikai funkyt, a legnagyobb prog-rock formációkat, de akad poszt-rock, indie, klasszikus és persze alternatív rock is. A legtöbb behatás passzívan ér minket; mindig az összerakott zene után érezzük, hogy mire hasonlít a megoldás, mintsem célként tűznénk ki, hogy hasonlítson valamire. A hazai underground, alternatív miliő tagadhatatlanul hatással van ránk, de nehezen tudnánk konkrétumokat mondani; a Képzelt Város és a Vad Fruttik zenekarokat mondjuk biztosan. Külföldi viszonylatban már bátrabban említhetünk olyan neveket, mint a King Crimson, Organ Freeman vagy Will Wood. Ha a szövegekről beszélünk, akkor a korábbiak mellett, a hetvenes évek magyar irodalma, közülük is kiemelkedően Orbán Ottó szolgál rengeteg inspirációval.
Már elérhető a Pisztácia, az első nagylemezetek. Milyen volt a munkafolyamat? Ki mit hoz egy dalba a zenekarból?
Ha most másik szcénában lennénk, akkor azt mondhatnánk, hogy a pisztácia egy mixtape. Ez nem egy koncepciólemez, nem egy előre összerakott csokor, hanem egy hazafelé sétán, szálanként összeszedett. Ezt nem csak a stílusok eklektikájára érthetjük, hanem arra is, hogy a számok egy terjedelmes korszakot ölelnek át a közös életünkben. Sokat változtunk azóta, hogy az első dalok megszülettek, mert akadnak a lemezen olyanok is, amik éveket vártak arra, hogy megjelenhessenek. Ebből kifolyólag a folyamat egyszerre hozott nosztalgiát és izgatottságot. Leírhatatlan érzés, amikor először halljuk, hogy a telefonos felvételek után, a kevert végeredmény milyen grandiózus tud lenni; kihallatszódnak a finom apróságok, megszólalnak a vokálsávok, helyükön élvezhetjük Bene hegedülését vagy Tomcsik Zoli trombitajátékát. Felvételi szempontból muszáj kiemelni az ÉR című dalt, ugyanis a többitől eltérően ebben az esetben a koncepcionális gyorsulást nem tudtuk – és nem is akartuk – sehogyan sem metronómmal kísérni, így az teljesen együtt feljátszva, ‘élőben’ került a lemezre. Az összes dalt a Sounday Studioban rögzítettük Tárkányi Áronnal, aki társproduceri szerepet is betöltött.
A dalaink mindig a zenei oldalról születnek, a szöveg és az ének pedig az alapra íródik. Bár nincs univerzális formulánk, minden dal kicsit egyedi, de ha általánosítunk, akkor a legtöbb úgy születik, hogy az otthoni gitározás alatt összeálló ötlet megosztásra kerül a többiekkel, ami lehet egy dallam, egy riff, egy akkordmenet, majd amikor a próbateremben találkozunk, akkor ezekre a kezdeményekre improvizációval hangolódunk rá, és úgy visszük tovább közös irányba. Amikor a zenei alap kezd hangulatot kapni, karaktere lesz, akkor indul az énekdallamok és a szöveg írása. Jellemző a munkafolyamatunkra, hogy nem csak közös próbákat tartunk, hanem 2-3 fős szeánszokat is, ahol az énekdallamokkal foglalkozunk, szólamokat tisztázunk, hogy a közös alkalmakon a lehető legkönnyebb dolgunk legyen. Na meg a legfontosabb része a folyamatnak, hogy minden közeli ismerősünknek unásig mutogatjuk a telefonos felvételeket, az tényleg nagyon fontos!
Tavaly a Fishing On Orfű Tehetségkeresőjén nyertettek és a Mini-Fishingen koncertezhettetek is, majd idén már a „nagy” Fishing-en is játszottatok. A klubokból kilépve, milyen élmény volt a fesztiválon fellépni?
Hatalmas megtiszteltetés volt számunkra, hogy meghívást kaptunk Orfűre, ahogy már az is, hogy a MiniFishingen megmutathattuk magunkat tavaly. Ahogy a kluboknak is megvan a maguk varázsa, úgy a fesztiváloknak is. Hatalmas lendületet ad, amikor a mi koncertünkre érkező közönség a lézengésből megálló emberekkel elkezd dagadni, és azt vesszük észre, hogy dalonként többen kíváncsiak ránk. Élvezzük, hogy a szabad ég alatt zenélhetünk, élvezzük, hogy a backstageben zajlik az élet, és persze amellett, hogy nyilván fellépni is nagy élmény, hadd emeljük ki, hogy ilyenkor élvezzük, hogy együtt nyaralhatunk. Együtt bulizunk a többi koncerten, együtt állunk sorba fröccsért, és estéket tudunk átbeszélgetni. Nagyon reméljük, hogy jövőre is találkozhatunk Orfűn, illetve minél több fesztiválon.
Mit terveztek még az év második felére? Milyennek látjátok a jövőt?
A legközelebbi cél egy elvonulós alkotótábor, amit mindig alaposan eltervezünk, de úgy tűnik, hogy idén nyáron ezt tető alá is tudjuk hozni. Ötletünk, lelkesedésünk szerencsére bőven akad, úgyhogy nagyon reméljük, hogy a második nagylemezre nem kell már annyit várni, mint az elsőre kellett. Szeretnénk minél többet koncertezni, amit egyelőre budapesti bázisúnak tervezünk a klubkoncertek tekintetében, de reméljük, hogy minél hamarabb ott láthatjuk a nevünket más városok szórakozóhelyeinek a műsorlistáján is.
Legközelebb a kisóceánt szerdán, az a38 hajón hallgathatjátok meg a Lépjünk a holdra zenekarral közösen: https://www.facebook.com/events/400442373032704
A kisóceán zenekar tagjai:
Gyarmati Detti – ének
Nagy Soma- billentyűs hangszerek
Proszenyák Ábel – dob
Puskás Kornél – gitár
Ulicska Áron – basszusgitár
Tomcsik Zoltán- trombita
