Ha jól számolom, 12 éve járok a Fishing On Orfűre, és mostanra biztos pontja lett az évemnek a fesztivál. Ennyi idő alatt elég sokféle élethelyzetben ott álltam már a kedvenc koncertjeimen Orfűn, és ahogy a barátok mellé az előbb pasim, majd férjem is becsatlakozott, sőt tavaly terhesen is bevállaltam egy napot, idén már azon vettem észre magam, hogy a babánkkal együtt tervezzük a Fishinget. Igaziból nem is volt nagy kérdés, hogy visszük-e, hiszen a hazai pálya előnye nálunk, és rengeteg fülvédős babát láttunk már az évek alatt a helyszínen. A miénk egyébként éppen a fesztivál alatt töltötte be a 11. hónapját, és fülvédőt is kaptunk már jó előre ajándékba, úgyhogy végülis minden adott volt.

Persze egy dolog előre elképzelni, hogy milyen egy babával elmenni fesztiválozni, és egy másik amikor már konkrétan közeledik a dátum. Utazást mint olyat már többet abszolváltunk ugyan előtte ilyen-olyan felállásban, de azért egy fesztivál mégiscsak különleges helyszínnek és időbeosztásnak tűnik egy babával. Pakolás szempontjából simán csak egy strandolós, kisebb nyaralásra készültünk, persze a lehetséges rosszabb időjárással, hűvösebb éjszakákkal is számolva, és csak reménykedtünk, hogy az itthon sem éppen pihentető éjszakáink mellett azért hasonlóan fogjuk tudni évezni ezt a pár napot, mint eddig mindig.

Amiben alapvetően szerencsénk volt, hogy kb 5 perc sétára a kempingtől sikerült szállást találnunk, ami az évről évre teltházas fesztiválon tényleg elég nagy mázli. Egy szuper faházban laktunk, ahova egyedül kiságyat kellett vinnünk, de amúgy teljes komfort és éjszakai babasírásra nem háklis barátok között minden adott volt a kényelmes lakhatáshoz. A közeli lokáció pedig kulcsnak számított utólag nézve, hiszen így naponta többször is ki-be tudtunk menni a fesztivál területéről.

Az első benyomásom ebben a felállásban az volt, amire számítottam is előre, hogy mivel jóval korábban keltünk, mint eddig, így napközben is jóval aktívabbak voltunk, mint szoktunk. A programfüzetet lapozgatva úgy láttam, kifejezetten gyerekprogram, gyerekkoncert nincs a Fishingen, és sajnos csak utólag derült ki számomra, hogy délelőttönként 10 órától Ringató és utána 11-től még valami program, például bábelőadás is volt a Gyerekbirodalomban. Ezekre így sajnos nem jutottunk el, de sebaj: mivel nem a kempingben laktunk, 10-re őszintén szólva nem hiszem, hogy össze kaptuk volna magunkat, az utána lévő programokhoz pedig így látatlanban a mi babánk szerintem még kicsi lett volna, minden esetre a következő években mindenképp becélozzuk majd ezeket is. Viszont a Gyerekbirodalmat amúgy is tudtuk élvezni, hiszen játszótér és játszószőnyeg is volt itt sok játékkal – utóbbi biztos, hogy már az egész picik terepe is lehet, egy nagyon kedves lánnyal pedig, aki a helyszínt felügyelte, mindenféle kézműves dolgot ki lehetett próbálni, és hiába voltunk még ide is picit kicsik, nekünk is próbált valamilyen adekvát tevékenységet kitalálni, én pedig egy szuper macskás filctetkóval lettem gazdagabb. Szóval, itt szerintem minden gyerekes család el tud tölteni több-kevesebb időt napközben, ami minden napra jó kiindulópont lehet. Szintén jó napközbeni program volt az idei kiállítás megtekintése a kemping tetején, illetve még olyan csodálatos dolgokba is belebotlottunk teljesen véletlenül, mint péntek 14 óra magasságában a 30Y beállása a nagyszínpadnál, amin máskor szinte biztos nem lettünk volna jelen. Egyébként pedig olyan is volt, amikor egyszerűen csak strandoltunk a tóban napközben, ami szintén mindig nagyon jó program, babával is.

A következő meghatározó benyomásom az volt, amit szintén tudtam, de más szint volt most megtapasztalni: hogy mennyire jófej a Fishing népe. Egy fesztiválhelyzet önmagában is épp elég apropó tud lenni a random idegenekkel való beszélgetésre, ugyanilyen egyébként a babával levés is bármilyen hétköznapi helyzetben, a kettő együtt pedig tényleg mindenféle interakcióra teret adott. Rengeteg mosolyt kaptunk mindenkitől, apró “jajdecuki” sikolyokat pultos lányoktól, az ételudvarban pedig a velünk egy asztalnál ülőkkel többször hosszas beszélgetésbe keveredtünk. Olyan is volt, hogy buborékfújó pisztollyal felszerelt srácok külön kb negyedórás műsort nyomtak a babánknak, amikor észrevették, hogy milyen csillogó szemekkel figyeli a színes kis gömböket. Nappal a strandra menet is rendre többen segíteni akartak a babakocsival, és a víziszínpadnál is mindenki nagyon kedvesen próbált nekünk helyet csinálni, bár ott végül nem sokat időztünk.

És akkor a lényeg egy fesztiválon: a koncertek. Az én tapasztalatom, hogy hordozó nélkül egy ilyen rendezvényre el se érdemes indulni – Orfű dimbes-dombos terepviszonyai között, no meg a tömeg miatt babakocsival sokkal nehézkesebb szerintem a közlekedés. Mi egyedül a fentebb említett víziszínpadot próbáltuk azzal megközelíteni, az egyébként is jó ötletnek tűnt a kisebb zajszint és a délutáni óra miatt, de a sétány keskenységéhez viszonyított embertömeg miatt végül innen hamar megfutamodtunk. A többi koncerten a babánk figyelmét leginkább a többi ember és a színes színpadi fények kötötték le, és bár a fülvédőt első egy-két próbálkozásra mindig azonnal leszedte magáról, ha volt mit néznie, volt hogy egészen hosszú ideig is eltűrte magán.

Magukon az este kb 7 órától kezdődő idősávban lévő koncerteken mi bevallom babástul már nem sokat időztünk. Neki ez már elég közel van az alvásidejéhez, és bár napközben elég rugalmasak vagyunk az adott naphoz és a programjainkhoz képest, az esti fürdetés-altatás rutinját azért mindenféle körülmények között igyekszünk a lehető legmegszokottabban lehozni, főleg, hogy amint már utaltam rá, mostanában az egyben átaludt éjszakai óráink száma leginkább a nullához közelít. Szóval nekünk az éjszakákra csak annyi volt a taktikánk, hogy az esti rutint a szálláson csináltuk, a babánk elalvása után pedig egyikünk őrizte őt, a másik pedig így vissza tudott menni a fesztiválra. Ehhez persze nem árt előre egyeztetni, hogy ki milyen koncertet nem akar kihagyni, és a közös éjszakai bulizásról is le kell sajnos mondani, de idén nekünk egyelőre ez tűnt a legjobb megoldásnak.

Mindent egybevetve, idén is csodás élményekkel távoztunk a Fishingről. Ez a kis kiruccanás is megerősítette, amit eddig már többször tapasztaltam: mindig sokkal macerásabbnak tűnik fejben egy babával bárhova kimozdulni, mint amikor már ott vagy, anya és apa idegeire viszont fixen nyugtatólag hat egy kis környezetváltozás. Az orfűi tó vizének csillogása, a jó társaság és persze a zene ugyanúgy megtették szokásos varázslatukat, mint mindig, és alváshiány ide vagy oda, feltöltődve és boldogan lebegve értünk haza Orfűről. Jövőre ugyanott tali!